Milyen szintű barátságban engedheti meg magának az ember, hogy olyan témákat érintsen és hozzon fel a másik félnek, amelyek garantáltan felrobbantják az addigi nyugodt, idilli képet kettejük között? Megéri-e egyáltalán olyasvalamit megpiszkálni, aminek tűzre lobbantásával túl forróvá válik a hangulat?

Talán nem kellett volna hagynom idáig jutni a dolgokat - akkor most nem morfondíroznék efféle kérdéseken.

Ha a sors (persze, ehhez nem volt elég a sors:kellett a tudásod, a kreativitásod és a kitartásod) hatalmat ad a kezedbe, legyen meg Benned a bölcsesség és az alázat ahhoz, hogy bánni tudj vele. Ne feledd: másoktól tanulni nem szégyen, tanácsot elfogadni hasznos dolog és beismerni gyenge pontjaidat bátor cselekedet. Ha viszont képtelen vagy a tanulásra, elfogadásra és beismerésre, alkalmatlan vagy arra a feladatra, hogy a Rád ruházott hatalmat ésszerű és morálisan elfogadható határokon belül használd.

"...Ember lenni mindég, minden körülményben." - határokat megtartva és határokat átlépve, mindig ez lebegjen a szemed előtt. Jusson eszedbe az a tucatnyi ember a közvetlen környezetedben, akik a hatalom mámorában szépen lassan elfelejtették ezeket a szavakat: korrekt, tisztességes, egyenes. Ugye nem akarod az ő táborukat erősíteni? Mert onnantól kezdve elfeledett szó lesz közöttünk a barátság.