Milyen szintű barátságban engedheti meg magának az ember, hogy olyan témákat érintsen és hozzon fel a másik félnek, amelyek garantáltan felrobbantják az addigi nyugodt, idilli képet kettejük között? Megéri-e egyáltalán olyasvalamit megpiszkálni, aminek tűzre lobbantásával túl forróvá válik a hangulat?

Talán nem kellett volna hagynom idáig jutni a dolgokat - akkor most nem morfondíroznék efféle kérdéseken.

Ha a sors (persze, ehhez nem volt elég a sors:kellett a tudásod, a kreativitásod és a kitartásod) hatalmat ad a kezedbe, legyen meg Benned a bölcsesség és az alázat ahhoz, hogy bánni tudj vele. Ne feledd: másoktól tanulni nem szégyen, tanácsot elfogadni hasznos dolog és beismerni gyenge pontjaidat bátor cselekedet. Ha viszont ...

Ne akarj dróton rángatni. A drót nem arra való, hogy ráncigálják – és én sem. Ha egyszer úgy döntöttél, hogy nem kellek, két módon folytatódhat kapcsolatunk: tartod magad az elhatározásodhoz és nélkülem boldogulsz, vagy rájössz, hogy rossz döntést hoztál és felelősségteljesen megpróbálod helyrehozni a dolgokat. KÖZTES megoldás nincs – csak szólok.

Önmagunk és környezetünk áltatása rövidtávon sikeres átverés lehet, hosszú távon azonban megöli a lelket. Nemcsak a Tiédet, a miénket is – akiknek nap, mint nap végig kell nézni színlelt világod árnyait.