Pontokba szedem Neked, hogy sorra tudd venni mind (kezeld kellő iróniával azokat a részeket, melyek igénylik):

- születésnapok ünneplésekor sokféle sütiből tudsz választani

- mindig van mit /kit ünnepelni

- folyamatos beszédtémát biztosít az egyes családtagok körüli hercehurca

- ha leáll alattad az autód, van kit felhívni

Sorolhatnám még a mókás indokokat, de persze ennél mélyebb érzések késztettek ennek az üzenetnek a megírására.

A családtagok aranyat érnek. Elvileg. De mi van akkor, ha percről perce, napról napra és évek teltével csak erősödik benned az érzés, hogy egy cseppnyi szeretetet sem kapsz tőlük vissza abból, amit Te adsz nekik? Cserébe viszont arcul csap egy jó adag rosszindulat, irigység - ha egyáltalán nevén lehet nevezni ezt a gonosz és ostoba viselkedésformát.

Ne várd meg az öregkort azzal, hogy kellő bölcsességet meríts és belásd azt az egyszerű tényt, hogy a család egy olyan menedék, olyan puha fészek, ami nem kér számon, nem utasít, nem vár el és nem taszít a mélybe.Örül a másik örömének, vele sír a bánatban, osztozik jóban-rosszban. A fészket persze széthordhatja egy erős szél, vagy vihar. De csak akkor, ha nem elég stabil. Akarod, hogy darabokra hulljon mindaz, amit generációk hordtak össze kitartó munkával? A szétcincálás gyorsabban megy, mint az építkezés, csak szólok.